Prológus:

A bajos csajok (Mean Girls) illetve Steiner Kristóf után szabadon, én is írtam egyet. Azonban az enyém inkább nagy általánosságban foglal össze cikis dolgokat és cikis embereket, embercsoportokat, ellentétben a filmmel, ahol konkrét nevek és cselekedetek szerepeltek, illetve ellentétben Kristóf Burn Book-jával ahol konkrét sztárok, celebek, hírességek kerültek bejegyzésre.

Kicsit hosszú lett, - sőt sokat láttam már az életben, de cseppet sem mindent, szóval könnyen lehetséges, hogy lesz még folytatása – épp ezért jó szórakozást kívánok hozzá! Továbbra is érvényes a törvény, „ha magadra ismersz az csupán a véletlen műve”, amúgy meg részvétem és fellebbezésnek helye nincs! :)

Első ének:

Sok itt a „Fasz” nemde?

A profil kép egy fasz és/vagy a képgaléria neve „Én” és a képgalériában egy vagy több kép egy faszról! Az illető máris, szavak nélkül jellemleírást adott magáról.

Külön vicces történetek: Amikor még a „fasz”-nak állt feljebb, hogy nem küldök neki képet! Egyrészt miért küldenék magamról még képet – ráadásul egy fasznak – másrészt rólam eleve van kint normális minőségű kép tessék beérni azzal.

Második ének:

Azok a csodálatos görög-római „torzók”

Acélkemény feszes gyönyörű szép és méretes mellizmok, tökéletes, lapos és kockás has, amin akár sajtot is reszelhetnénk, feszes vállak erős karok, duzzadó bicepszek, csak épp fej sehol. Néha mutatóban hátulról is és hátsó megvillantásával, néha elölnézetben a férfiasságát is jól láthatjuk, de azonban egy mindig közös, a fejet sohasem. Talán elveszett? Nos, akkor minden bizonnyal ők az ókorból ránk maradt görög-római torzók jelenkori utódai. Vagy talán a fej kevésbé olyan esztétikus, mint a test? Nahát, akkor ezek szerint manapság az agyon dolgozott felső testek nem feltétlenül a férfiasságukkal való elégedetlenséget kompenzálja, hanem egy csúnya fejet? Minden bizonnyal, ha van is fej a nyak demarkációs vonalán túl, akkor igen erőteljes vákuum uralkodhat benne.

Külön vicces történetek: Mely szerint, „a visszaélések miatt” nem tesznek ki olyan képet, amin az arcuk is látható. Visszaélések mi? Kezdjük ott, hogy egyáltalán nem lehetünk már biztosak abban sem, hogy ez valóban a te tested, és nem valamelyik nemzetközi pornósztáré…

Harmadik ének:

Egyre több a magányos „pornó sztár”

Ama fantasztikus hazai társkereső oldalon, amely-e cikket ihlette, azon egyre több nemzetközi pornósztárt látok viszont. Vajon mit mondana erre a gyakran naiv Charlotte? „Ugyan már hisz ők is csak emberek, és minden bizonnyal magányosak és ők is az igazit keresik fenn az oldalon!” Amikor egy fotón szereplő személynek túlzottan tökéletes teste van és ordít a túl helyes arcáról, hogy ki van sminkelve, - mert ez egy portfólió kép, amin a vak is látja, hogy nem amatőr, hanem egy precízen beállított fotó., - akkor az kissé gyanús, pláne ha ismerős valahonnan pl. valamelyik gay pornóból! És érdekes módon egyre több ilyen profil képpel találkozok.

Negyedik ének:

Hú, de „titokzatos” valaki.

Titokzatos-ként aposztrofálom azokat a személyeket, akiknek nincs se képük, se egy valamirevaló bemutatkozásuk, a profil alapadatokon kívül, bár néha még az sincs rendesen kitöltve. A bemutatkozásban, pedig nem szerepel semmi, vagy ha írt is valamit, semmit vagy szinte semmit nem árul el az illetőről. És amikor ír nekem egy ilyen „titokzatos” személy általában valami ilyesmit, hogy: „Szia! Szívesen megismernélek!”. Most akkor én ezzel mit kezdjek? Se egy kép, sem pedig valami információ - a magasságán, farok méretén és szeme színén kívül… - se flört vagy egy rövidebb bemutatkozás a levélben, ami esetleg megfogna, és felkelhetné az érdeklődésemet! Az ilyen emberekkel egyszerűen nem tudok mit kezdeni!

Ötödik ének:

Hófehérke és a 7 vén törpe

Az előző, vagyis a „titokzatos” hatványozott formája, aki még arra is lusta volt, hogy rendesen kitöltse az adatlapján levő alapinformációkat. Azt hiszem elég csupán annyit hozzáfűznöm, hogy mindenki számára a főnyeremény, hogy 89 éves és 110 centi magas, arctalan emberekkel ismerkedjen! Csak így tovább előbb-útóbb összefuttok majd Hófehérkével!

Hatodik ének:

Kötekedő és sötét alakok

Semmit nem utálok jobban, mint amikor írtam valamit a bemutatkozásomban - pl. kik felejtsenek el! – és erre valaki neki áll levélben osztani, pl. hogy nagyképű vagyok, meg túlságosan nagyok az igényeim, és hasonlók. Először is szívem-jogom azt írni az adatlapomba, amit csak akarok, amennyiben az nem sérti a felhasználási feltételeket. Akinek nem teszik a stílusom, a modorom, vagy akármi, amit lát a profilomban azt kérem, tiszteljen meg annyival, hogy békén hagyj és evezzen szépen tovább! Én azért regisztráltam, hogy ismerkedjek nem pedig azért, hogy hülyékkel vitatkozzak!

Hetedik ének:

Az „amnéziás”

A hazai társkereső oldalon én is megcsináltam már hogy újra regisztráltam - immár harmadszorra – hogy egyáltalán felfigyeljenek rám, mert úgy tapasztaltam, hogy miután lekerül az ember a főoldalról és az új tagok képes listájáról, akkor kb. senki sem fog ráakadni a profiljára akár hetekig sem. Annak ellenére, hogy ugyanazokkal az adatokkal, ugyanazzal a névvel és legfőképpen ugyanazzal a profil képpel regisztráltam mindkétszer újra magam volt, aki már harmadszor írt rám egy „Szia, szívesen megismernélek” üzenetet! Te jó ég, hogy lehet ennyire rövidtávú a memóriájuk?

Külön vicces történet: Ráadásul az említett illetővel legutóbb – ami kb. 1 hete volt - egyértelműen tisztáztuk, egy véleménykülönbség miatt, hogy akkor hagyjuk békén egymást. Erre elsőként ő ír nekem az újra regisztrálást követően, hogy „Szia! Szívesen megismernélek!” Egyeseknek tényleg ekkora problémájuk van a rövidtávú memóriájukkal, vagy csupán engem próbálnak hülyének nézni?

Nyolcadik ének:

Hanry „Houdini” követői

Vagyis az eltűnő művészek, csak érintőlegesen, hisz róluk, már egy külön glosszában is foglalkoztam. Több fokozatuk létezik az ismerkedés szintjeitől függően. Vannak, akiket felvesz az ember msn-re és jó esetben egyszer beszélgetünk, és soha többé nem látjuk őket online. Súlyosabb változatok, akikkel az ismerkedés komolyabb mélységeik jutott viszont nem jelentek meg a találkozón. Vannak, persze még olyanok is, akikkel összejött a találkozó, de soha többé nem jelentkeznek, ami alapján elkönyvelhetem, hogy „nyilván nem jöttem be neki”. Ám a legsúlyosabb eset, akikkel összejött a találkozás, és szex is lett a dologból és ezután váltak csak kámforrá, na, az ilyenekről is van egy szép történetem, de nem csak nekem szinte mindenkinek.

Kilencedik ének:

A „biszex” srácok

A biszex srácok abban az esetben a legviccesebbek, ha a biszex alatt fel van tűntetve, hogy „passzív” szerep, akkor szerintem itt már szó sincs biszexualitásról, ha az illető a fiúk felé már csak a popsiját fordítja, azt már régen hidegen hagyják a lányok.

Külön vicces történetek: Egyszer együtt voltam egy biszex sráccal, aki általam kívánta elveszíteni a szüzességét, mármint análisan. Én, mint alkalmi „liliomtipró”, viszont – gonosz módon - cseppet sem voltam finom és kíméletes vele és ahhoz képest, hogy neki „állítólag” ez volt az első szerintem túlságosan is jól tűrte a dolgot. A biszex srácok, úgy tűnik már csak ilyen viccesek.

Tízedik ének:

Kíváncsi „heterók”

Ilyen egyszerűen nem létezik. Van heteroszexuális életvitelű meleg és buzis (Metro) heteroszexuális, olyan hogy "kíváncsi heteró" nem létezik legfeljebb önámító biszexek, ugyanis ha meg van a szexuális érdeklődés, vagyis kíváncsiság onnantól az már biszexualitás.

Tizenegyedik ének:

Az „emó” meg a többi…

Eme szubkultúra képviselői paradoxon módon hol úgy nyilatkoznak, hogy mindent és mindenkit utálnak, és totálisan halálvágyuk van, hol pedig úgy hogy szeretik az életet és mindenkit, férfiakat és nőket egyaránt és csupán az emberek egymással szemben tanúsított intoleranciája szomorítja el őket. Nos, a stílusuk azonban számomra teljesen aszexuális, tudniillik én meleg vagyok, és nem gerjedek a lányokra, így azokra, se aki küllemben vagy viselkedésben inkább a nőkre hasonlítanak. A félreértés elkerülése végett nem az emós fiúkról, kialakított sztereotípiákat kívánom erősíteni, csupán tény hogy még nem láttam egyetlen egy férfias példányt sem köztük. Az elmondottak érvényesek az emón kívül, a hasonló taszító stílusokra is: scene, saucy, visual kei, megazanyádkínja kei és satöbbi.

Tizenkettedik ének:

Nő imitátorok

Az imént elhangzottak vonatkoznak a női ruhákat részlegesen viselő férfiakra illetve a travikra egyaránt. Én azért vagyok meleg, mert a férfiak izgatnak, férfiruhában vagy épp ruha nélkül teljes férfias valójukban. Egy nőt imitáló "férfi" számomra legfeljebb mulatságos, szórakoztató, esetleg aranyos. Igen aranyos, így gondolok az igazi nőkre is, de semmi több, nem lobbantanak lángra. Sajnos azonban a legtöbb nő imitátor cseppet sem aranyos, a szerénység és visszafogottság ismeretlen fogalom a számukra ellentétben az önelégültséggel és a nagyképűséggel. Dívák a javából, csak míg egy igazi dívának van tehetsége az énekléshez és a táncművészetéhez, addig az ő tehetségük kimerül a sminkelés tudományában és, abban hogy nem esnek orra a tűsarkújukban, illetve jó esetben tudnak hitelesen playbackelni.

Tizenharmadik ének:

Kriptaszökevények és barlangi rémek

Keresési paraméterek: 21-35 év közöttiek, na, jó beleférnek az olyan 40 körüliek, akik határozottan jól tartják magukat a korukhoz képest. Én is úgy ítélem meg, hogy nem a kor az elsődleges, hisz találkoztam már olyan 40 évessel, aki simán letagadhatna 10 évet és az ellenkezőjével is, amikor egy olyan 23 éves (nálam fiatalabb) nézett ki legalább 30-nak. Tény a külső nem feltétlenül korfüggő, hanem egy adottság. Azonban nincs sem apakomplexusom és főképp nincs nagyapa komplexusom, szóval eleve nem is értem, hogy veszik egyáltalán a bátorságot egyes kriptaszökevények, és barlangi rémek hogy zaklassanak. Létezik önkritika is a világon! Én bezzeg tisztában vagyok a korlátaimmal és tudom kinél nincs eleve esélyem. Igen valóban nem csak a külső a mérvadó, de lehet akármilyen szép is a lelke valakinek, de - megette a fene – mert nem a belső kisugárzásától fogok izgalomba jönni.

Tizennegyedik ének:

Amikor te vagy a harmadik

Párosan szép az élet hát még hármasban, avagy 2 férfi együttléténél, már csak 3 férfi együttléte lehet izgalmasabb. Igen „kívülről” egy pornófilmet szemlélve, nagyon is az! Egy dologra azonban ügyeljünk, a másik kettő ne egy pár legyen, abból mindig könnyedén konfliktusok adódhatnak. Másrészről meg ne, én legyek már a pótlék 2 olyan ember számára, akik voltaképpen már ráuntak egymásra és ily módon próbálják megmenteni, feldobni a kapcsolatukat. Hármast csakis két ismeretlen idegennel, vagy olyan ismerősökkel, akik nem alkotnak egy párt, és akkor az egész hármas ügy barátok közt marad.

Tizenötödik ének:

Élettársak, hálótársak

Nyitott párkapcsolat. Együtt van 2 pasi és nyugodtan lefeküdhetnek más pasikkal is, ha kedvük tartja. Na, de ennek mi értelme? Hol marad a szerelem, a lángolás, a romantika, a szenvedély? A szerelemféltés, a féltékenység, amik ugyan nem a legjobb érzések, de mégis szükséges rosszak egy párkapcsolatban, minimális meglétük mindenképpen egészséges, és szükséges is. Némi minimális, jellemzően férfias természetű birtoklási vágyról nem is beszélve. Én, ha igaz szerelemmel szeretek valakit, ahhoz hűséges vagyok, amíg csak tart, és a lojalitást elvárom tőle is. Nem tudnék megbékélni azzal a tudattal ráadásul ennyire nyíltan, hogy az én pasimat más is megkaphatja. A nyitott kapcsolat, bár sokaknál remekül működik, de ez nem más, mint egy önbecsapás és a kapcsolat nem több mint együttélés, ha úgy tetszik pusztán egy élettársi viszony.

Tizenhatodik ének:

My Gay Lady

„Szijcsi! Mizcsi? Köszcsi. Szívcsi. Ceri-meri az édi-bédi cuky fiúcskákat!”

Azt hiszem, ezek a „szavak” magukért beszélnek. Srácok, akik szándékosan torzítják gyönyörű szép, a világon egyedülálló és sajnos egyre ritkább nyelvünket, mind verbálisan, mind írott alakjában. Ráadásul csak azért mert most ez a „sikk” (vagyis a „trendi”, hogy ők is értsék). Trendi? Inkább visszataszító nálunk az „i” nem „y”, az „sz”, sem „c” és a magyar úgy írja „sokszor”, nem pedig „soxor”. Vajon honnan szalajtották ezt a sok „nyelvtorzító barbárt”? El nem tudom képzelni, hogy szereztek egyáltalán érettségi bizonyítvány, már ha van nekik olyan. Mindent rövidítenek, vagy összevonnak, nem létező képzőket gyártanak vagy az a bizonyos „csi” vajon micsoda? Milyen nyelven van ez talán japán, kínai vagy koreai? És miért kell majdnem minden szót becézni, becézgetni? Sőt van, akinek a neve is viseli eme becéző frázisokat, vajon mennyire vehetik komolyan az ilyen nevűeket akik komoly szándékkal ismerkednek? Én nagyjából semennyire.

Az alapvető helyesírási szabályokról már ne is beszéljünk inkább, legtöbbször amit hosszan írnak, annak rövidnek kellene lennie és ugyanez történik fordított esetben. Sőt azt hogy „hosszú” képesek és leírják 3 „s”-sel is. Borzalom! 

„Miért nem beszélünk szépen ízesen és jón?”

Külön vicces történetek: Ismerkedtem egy fiatal foglalkozását illetően tanáremberrel, aki szintén így írt. Mondataiban a „ksz”-ek rendszerint „x”-é alakultak, és amikor azt hittem, hogy ezt az égést semmivel nem képes fokozni kiderült, hogy többek között magyart is tanít. „Íme, modern iskoláztatásunk.”

Tizenhetedik ének:

Narcisszusz

Különleges ismertető jegye, hogy ideje nagy részét a tükör előtt tölti, legalábbis tükörben fotózott fényképei leginkább erről árulkodnak. Ez lehet csupán egy előnytelen, ha úgy tetszik „ciki” fotózási mód, ami legnagyobb bánatunkra divatba jött. Azonban léteznek igazi Nárciszok is, általában ők írják ki a profiljukban, hogy „hozzám hasonló pasit keresek”. Erre szoktam mondani, hogy „akkor vegyél egy tükröt és nézegesd magad benne!”

Külön vicces történetek: Amikor ezt, vagy az ehhez hasonló feltételt, hogy „hozzám hasonló pasit keresek” nem az ideális jelölt leírásánál tűntetik fel, hanem a saját bemutatkozásuknál. Számomra ez is sugall némi erőteljes én központúságot, bár nem vagyok pszichológus, csupán látom, amit látok!

Tizennyolcadik ének:

Metroszexuálisok kontra Szőr Austin Powers

Napjainkban az „ásó, kapa, nagyharangot” lassan felváltja a „borotva, gyanta és szemöldökcsipesz”. Nem vagyok ellenzője némi egészséges szőrtelenítésnek, de itt sem kedvelem a végletegek, hanem mint sok minden másban is az aranyközépút híve vagyok. Intim tájékon és hónaljban semmi szőrt nem viselek el, sőt a szőrös hátú férfiakhoz én is legfeljebb bottal érnék hozzá, és kívánom, hogy bár felfedeznék a gyantát. Ugyanígy, a szemöldök kérdése, a jó isten „két szemöldökkel teremtett minket és nem eggyel”, vagyis dicséretes, ha valaki nem hagyja összenőni, viszont legalább olyan groteszk, ha a csipesz vérszemet kapott és trendi vékonyra kiszedték a szemöldökeit. A női szemöldök, abszolút nem férfias! Mellkas és has az már csupán ízlés kérdése, szerintem az terület csupaszon és bundásan egyaránt esztétikus! Legvisszataszítóbb azonban az a látvány mikor meglátok egy pasit egy csaj mellett - függetlenül attól, hogy ő most heteró, biszexuális, vagy épp a hölgy meleg barátja – és a „férfinak” tükörsimább a lábszára és a karja, mint a nőnek. Ez az, amit semmi esetre sem, ne legyünk már teljesen „meztelen csigák”!

Tizenkilencedik ének:

Rózsaszín, meg amit akartok!

Évekkel ezelőtt berobbant a divatba a rózsaszín viselet a „trendi” fiúk körében is. Ráadásul azzal a jeligével, hogy abszolút nem buzis, ezért rengeteg heteroszexuális is elkezdett pinkben nyomulni.

Külön vicces történetek: „Sokuk azért kezdett el pink cuccokba nyomulni, mert ez izgatja a csajokat”! Na de hölgyeim!? Valóban, nincs is annál vonzóbb látvány, mint egy 2 méter magas kigyúrt, borostás kopasz pasi, feszülős rózsaszín ingben, csupán egy kis pincsi vagy egy kis csivava hiányzik a még nevetségesebb összhatáshoz.

Divat ide vagy oda, végig nem mennék az utcán egy rózsaszínt vagy csillámos cuccokat viselő sráccal! Igen és mostanában a csillogó feliratú és csillámos dolgok is divatba jöttek a meleg és a heteró fiúk körében is. Ez nagyban betudható a metroszexuális divat térhódításának így, szerintem csupán idő kérdése, hogy a flitteres és kígyóbőr cuccokat is magukra vegyék és cuki kis oldaltáskák után retikülöket ragadjanak. Lélegzet visszafojtva várom, hogy újra divatba jöjjön a holdjáró-cipő unisex viseletként!

Huszadik ének:

Mindenki perverz!

„Perverzek kíméljenek!” Na, persze ahogy mondani szokás „az vesse rám az első követ…” És minden csupán nézőpont kérdése, egy bizonyos nézőpontból, már maga a homoszexualitás is egy perverzió.

„Játszótársat keresek!” – Tudok sakkozni, pókerezni, römizni, szeretem a monopoly jellegű társasjátékokat, és szívesen kipróbálnám végre valakivel a twistert!

„Tégy velem, amit csak akarsz! Megteszek bármit” – ám legyen, rendben van. Nagy levegő, egy, kettő, három, és megy az ananász! Utána pedig üvegszilánkokra térdelsz, majd átsétálsz a parázson.

Manapság érdekes módon annyi mazoista lett, szabályosan mintha egy divat lenne. Bár legtöbb esetben beszélni könnyű róla és kb. az 5%-kuk bizonyul komolynak.

Külön vicces történetek: Nem sorolom, hogy nekem mi jön be és mi nem, egyszerűen nem tartozik ide, viszont muszáj leírnom, az eddig legviccesebb eset, amit hallottam. Leveleztem egy külföldi motoros sráccal és még fotókat is küldött az ő sajátos perverziójáról. A srác megdugta a saját motorjának a kipufogó csövét, vagyis szó szerint motorcycle-sex.

Epilógus:

Hát ez istentelenül hosszú lett, pedig rövidnek szántam, végül is rövid mindegyik, csak épp lett kerek 20 db. Közben egyszer rám is reggeledett. Ezek csupa olyan dolgok, amelyek zömére már mások is rájöttek illetve már mások is tapasztalták, és biztos rövidebb formában ők is megemlékeztek már róla egy-egy profil szövegükben, de aki esetleg nem azok számára biztosan olvasmányos volt, de remélem, hogy legalább szórakoztató. Tudom nem túlságosan biztató jövőkép számunkra, hogy „sajnos ez van”, de én azt mondom, néha tudnunk kell jókat nevetni saját keserűségeinken és ballépéseinken, és amíg a humor az életünk része, addig a remény sem veszett el!