Üdvözlet kedves látogató!
Amit itt olvasni fogsz az nem egy bemutatkozó szöveg, és tudom kissé hosszú, de semmi bajod nem fog származni egy kis olvasásból, talán még tanulságos is lehet számodra!
Amit rólam tudni érdemes kb. 6 éve ismerkedem kisebb vagy nagyobb intenzitással meleg ill. biszex fiúkkal, férfiakkal, kapcsolat keresés, barátság, ill. szex céljából. (tudjátok a szokásos...) Ez alatt a 6 év alatt volt rengeteg találkozom, ha úgy tetszik első randim, és soha nem várattam meg, de legfőképpen soha nem ültettem fel senkit.
Ez sajnos nem mondható el a legtöbb randi alany nagy százalékáról, az ilyen embereket szokás ugyebár "komolytalan"-ként elkönyvelni.
Ez idő alatt csupán egyetlen alkalommal gondoltam meg magam a találkozás előtt úgy 1 órával, de bennem volt annyi gerincesség, hogy ÉN, hívtam fel az illetőt, és telefonon elnézést kértem tőle, hogy meggondoltam magam, és ne menjen el potyára a megbeszélt helyre.
Nem véletlenül tettem hangsúlyt az "ÉN"-re, mert ugye általában soha nem az a fél telefonál, aki nem megy el, hanem a megváratott fél. És jó esetben, ha a "komolytalan" fel is veszi a telefont, akkor persze jönnek a nagyon átlátszó kifogások, vagy később küldik meg sms-ben, e-mail-ben. Akadnak viszont valóságos eltűnő művészek is, akik nem zúdítanak ránk kifogásokat csak szimplán levegőnek néznek telefonon, és neten egyaránt.
Véleményem szerint az eltűnő művészekkel nincs mit tenni, aki ilyet megcsinál az 2 csörgetésnél nem ér többet, felesleges tovább idegesíteni magunkat miattuk.
És akik előálltak kifogásokkal? Nos, azok sem!
Ha megbeszélünk előtte nap vagy akár aznap egy találkozót, fix hellyel, fix idővel. 10 percnél tovább nem vagyok hajlandó várni senkire! Max egyszer próbálom meg hívni, hogy merre kóborol? Ha nem veszi fel, akkor onnantól kezdve az illető számomra nem létezik! Nincs második esély mindenkinek csak egy dobása van, ugyanis aki tényleg komolyan gondolja, annak eszébe sem jut ily' módon visszaélni a másik ember jó indulatával. Engem már nem érdekelnek kifogások, ha pedig közbe jött valami nem, nem hiszem el, hogy nem lehet időben odacsörögni telefonon, hogy nem tud jönni, ne várjak rá elnézést, vagy valami hasonló!
Tapasztalataim alapján az effajta komolytalanság a minél fiatalabb korosztályra a legjellemzőbb, nálam nem véletlenül 21 év a minimum (bár minden nálam fiatalabb személy is csak fenntartásokkal). És azt mondom a kor nem menti fel őket a pofátlanság alól, de a 18-21 évesektől az ilyen húzás még elmegy!
Fiatalok, tapasztalatlanok, tele vannak félelmekkel, beparáznak, vagy még maguk sem tudják mit akarnak valójában. Rendben, mondjuk ezt valahol megértem. Na, de hogy ugyanezt a malőrt 25-27 éves állítólag már FELNŐTT "férfiak" is eljátsszák?, - az valahogy megmagyarázhatatlan számomra.
Sőt a mihez tartás végett megjátszották ezt már velem 30-32 évesek is, akiket ezek után nem illetnék se a "felnőtt", de legkevésbé sem azzal a jelzővel, hogy "férfi".
Záró gondolatok:
Szívem szerint elkezdenék itt a profilomban egy feketelistát írni azokról a felhasználókról, akik ezt megjátszották velem, hogy az ide tévedő tényleg komoly szándékkal keresgélők is tudjanak róla, és ne essenek bele ők is ugyanebbe a gödörbe. Csak ezzel úgy érzem, hogy lesüllyednék egy fajta szintre, amire nem akarok. A másik nyomosabb ok, hogy ezek az emberek biztos fél perc alatt kreálnák egy saját (ám de hazug) verziót, amiben nyilván engem állítanának
be hazugnak és gonosznak! Efféle konfrontációkra viszont nincs szükségem, de a memoárokat ezentúl megírom, hogy okulhasson belőle a hazai meleg közösség normális fele.
"Mert értse meg ország világ azé' mondtam el rendre mindent, hogy jól kipanaszkodjam magamat, mert mégis csak borzasztó dolgok történtek velem, ha jól meggondolom. Ehhö' képest a világháború közönséges kofalárma vót semmi más."
A leírtak ugyebár magukért beszélnek. Mindez a legutóbbi két egymást követő ily módon meghiúsult randim után kívánkozott ki belőlem. Miután kiadtam magamból publikáltam is egyelőre az egyik társkereső adatlapomon, itt ezért került fel idézetként kiemelve. Ezt követően újra és újra elolvastam, és el kellett könyvelnem, hogy remekül megállja a helyét ez a kis írás glosszaként is. A glosszák pedig jól mutatnak egy internetes naplóban (blogban), ezért úgy döntöttem itt az ideje elindítanom egy a meleg közösséghez, sorstársaimhoz szóló blogot. Bevallom, már jó ideje terveztem ezt a dolgot, és most ezúttal, minden egybevág a megvalósításhoz. Hetek óta újra szingli vagyok, visszakerültem a körforgásban, és már is túl vagyok néhány randi katasztrófán, amit érdemes is volt szóvá tenni. Ma van az LMBT fesztivál hetének első napja, tehát bőven akad mihez kötni a blog indítását. Nagy vonalakban ezek voltak azon körülmények, amelyek ennek a blognak a „Gays and the City”-nek a megszületését eredményezték..
Így kezdésképpen mit is mondhatnék még? - hacsak nem annyit, hogy:
Boldog Pride-ot kíván minden kedves olvasónak szerény személyem:
Andy
És persze Csóközön! :)
