Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy srác, akit hívjunk nemes egyszerűséggel Jim-nek. Jim egy fiatal 20 éves meleg egyetemista volt, aki sokakkal egyetemben az interneten kereste a nagy Ő-t. Több hónapnyi eseménytelen és eredménytelen keresgélés után egy szép napon üzenetet kapott Jack-től. Jack egy 26 éves sportos, jóképű vállalkozó volt, szóval minden tekintetben jó parti. Heteken keresztül leveleztek egymással, teljes volt összhang. Jack szerette a vízi sportokat, szabad idejében kajakozott, Jim rendszeresen eljárt úszni. Egyaránt kedvelték a vízparti nyaralásokat, a könnyű zenét, a mediterrán konyhát, az impresszionizmust, a krimiket és az olcsó 3 az 1-ben instant kávékat. Jack aktív volt Jim pedig lelkes kezdő, aki mindent szívesen kipróbálna.
3 héten át tartó szinte mindennapos levélváltás után, úgy döntöttek ideje lenne személyesen is találkozniuk. Az első randi helyszínéül egy nyugodt kis belvárosi kávézót választottak, ahol mellesleg isteni Moccacino-t tudnak készíteni. Rövid találkozás volt, mert Jack munkából szabadult el „ebédszünetre”, de annál tartalmasabb. Végig beszélgették Jack szabad egy óráját, csak úgy itták egymás szavait és közben valósággal vibrált köztük a levegő, nem is volt kérdéses, hogy kölcsönös a szimpátia, amihez a személyes kontaktus révén, most már egyértelmű vonzalom is párosult. Még távozás előtt Jack felajánlott egy vacsora meghívást Jim-nek a legközelebbi szabad estéjére, vagyis szombatra, amit Jim örömmel elfogadott.
3 nap volt még addig közben továbbra is leveleztek, alig várták a viszontlátást, be voltak indulva, mint 2 tinédzser. Eljött a szombat este, ahogy megbeszélték Jack autóval felvette Jim-et, persze csak diszkréten a Jim lakásához közel eső egyik parkban. Jim beszállt és helyet foglalt ezt követően legnagyobb meglepetésére, Jack a hátsó ülésről egy száll vörös rózsát emelt fel és átnyújtotta neki és egyenesen a szemébe nézve megköszönte, hogy eljött immár a második randevújukra. Jim megköszönte és elvette a rózsát, közben a tekintetük nem vált el, és mit sem törődve azzal, hogy valaki talán meglátja őket, Jim megcsókolta Jack-et Jack, pedig visszacsókolt. Tökéletes első csók volt.
Második randevújuk helyszíne egy hangulatos olasz pizzéria volt közel a pesti rakparthoz. Két nagy kerek fenséges pizza elfogyasztása, és közel másfélóra aktív flörtöléssel fűszerezett diskurzus után Jack bejelentette, hogy másnap este munkaügyben 2 teljes hétre külföldre kell utaznia, de előtte nagyon szeretné vele tölteni ezt az éjszakát kettesben. Jim, boldogan beleegyezett, bár kicsit nyomasztotta a tudat, hogy az elkövetkező 2 hétben ismét csak leveleket fog látni ebből a nagyszerű férfiból. Sajnos mindkettőjük osztozott a lakásán egy-egy bérlőtárssal, és a bérlőtársak egyaránt nem voltak tisztában a szituációval, ezért úgy határoztak, hogy kivesznek a közelben egy szállodaszobát éjszakára.
Alig hogy magukra zárták a szobaajtót, olyan szenvedéllyel estek egymás ajkainak, mintha az lett volna az utolsó napjuk a földön és ugyanilyen töretlen szenvedéllyel egy hatalmas nagyot szeretkeztek, amit hosszas előjáték előzött meg és romantikus összebújásban végződött. Az idő viszont ilyenkor a legkegyetlenebb ugyanis Jack-nek este utaznia kellett, és előtte még el kell intézni a csomagolást és az ilyenkor szokásos dolgokat. Ám a reggeli felkelést követően azért még volt idő egy gyorsabb, de megint csak nagyon jó menetre az ágyban, majd a közös egymást kéz a kézből etető reggelizést követően egy utolsó menetre zuhanyzás közben. Jim úgy érezte, hogy megfogta a főnyereményt. Jack hazafuvarozta Jim-et és figyelmeztette, hogy nem biztos, hogy lesz a következő 2 hétben internet csatlakozási lehetősége a szállodájában, de megígérte, hogy 2 hét múlva miután hazaért azonnal fel fogja hívni! Búcsúcsókot váltottak és Jim a Jacktől kapott vörös rózsával hazasétált, és a rózsát, mint a legtöbb romantikus lélek kiszárította, hogy örök emlékül megmaradjon.
2 hét és 1 nap elteltével Jim-en úrrá lett a kétségbeesés. 2 hét távolléte alatt egy üzenet sem érkezett Jack-től, de még csak az elutazása előtt sem, pedig Jim rögtön azután írt neki egy üzenetet miután 2 héttel ezelőtt elváltak. Az üzenet valahogy így szólt:
„Nagyon jól éreztem magam veled, remélem, hamar elrepül ez a két hét!”
Rendben, Jim tisztában volt vele, hogy bizonyára nem tudott net közelbe kerülni, viszont már egy napja meg kellett érkeznie és még nem hívta fel, így Jim úgy döntött felhívja ő. Végig kicsöngött majd 8-10 csengés után bejelentkezett Jack hangposta fiókja, amire Jim aggódó és érdeklődő üzenetet hagyott.
3 nappal később, és vagy 3 tucat próbálkozás után telefonon, Jim egyre dühösebb hangvételű üzenetekkel gazdagította Jack hangposta fiókját, a társkereső adatlapjára küldött üzenetekről nem is beszélve. Aztán a 3. nap estéjén amikor Jim egy újabb üzenetet írt és megnyomta az elküldés gombot, piros felirat jelent meg a képernyőn mely szerint a címzett törölte a fiókját. Jack törölte az adatlapját és ezt követően a telefonja sem csöngött ki többé.
Jim azóta sem látta Jack-et, a Jacktől kapott rózsa pedig a szemétben landolt. Ennek az esetnek már lassan 4 éve, és amikor Jimmy ezt elmesélte nekem, hogy idézem:
„de hisz vörös rózsát adott nekem a második randin”
Szegényt kénytelen voltam kiábrándítani, hogy ha egy férfi a remény gyémántját is nyújtja át neki tálcán, akkor is csupán az a motiváció fogja hajtani a gyémánt mögött, hogy őt ágynak dönthesse!
